Connection of man, nature and electronics. Electronic, ancient and traditional instruments - emotions, melodies, memories, noisy cities, quiet forests.
Az ember, a természet és az elektronika kapcsolata.
Minden hang valahonnan érkezik. Egy szélmozgásból, egy régi kazetta zajából, vagy egy szintetizátor oszcillátorából. Az Ageroid ezeknek a hangoknak a találkozási pontja.
A kilencvenes évek elektronikus zenéjének idején a hang még nem tartozott műfajokhoz. Inkább vándorolt: egy stúdióból a másikba, egyik kultúrából a másikba, egy zajból egy dallamba.
Néha felbukkan egy magyar hangulat, vagy egy arab hangszer hangja. Egy indiai ritmus árnyéka. Egy török dallam töredéke. Nem idézetként, inkább visszhangként. A kultúrák és hangszerek itt keverednek.
Az Ageroid zenéje gyerekkori hangokból, kazetták mágnesszalagjából és olyan emlékekből épül, amelyek már nem teljesen tiszták.
A stúdióban az évek során sok eszköz fordult meg - szintetizátorok, dobgépek, hardverek. A folyamat lassan letisztult, és az eszközök egyre kevésbé lettek fontosak.
Ami maradt: a hangulat. Az a tér, amelyet egy hang képes megnyitni.
A hang lehet torz, koszos vagy hibás. Néha éppen ettől válik élővé.
Néha egy dal hosszú idő alatt formálódik, máskor egyetlen nap alatt jelenik meg. Nem azért, mert kész lett, hanem mert elérte azt a pontot, ahol már önállóan létezhet.
Az Ageroid valójában nem egy projekt, mert nem egy mesterségesen életben tartott dolog, amitől bármit elvár az alkotója, hanem valaminek a természetes megszületése, ami egyszerűen él önmagától.
Egy ember gondolatainak és emlékeinek kivetülése. Valakié, aki szeret visszanézni a múltba, és meghallani az ott maradt hangokat - és ezeket elhozza másoknak is, mint egy időutazó, aki úgy érzi, hogy bőven vannak még ott értékes dolgok, ahonnan ő jön.