Connection of man, nature and electronics. Electronic, ancient and traditional instruments - emotions, melodies, memories, noisy cities, quiet forests.
Az Ageroid az ember, az emlékezet és az elektronikus hang kapcsolatából született. Abból az egyszerű tapasztalatból, hogy minden hangnak van valamilyen története, még akkor is, ha már nem tudjuk pontosan, honnan ismerjük. Lehet egy régi kazetta zaja, egy gyerekkorban hallott dallam emléke, egy szintetizátor hangja vagy valami egészen hétköznapi zaj, amely valamiért megmaradt bennünk.
Számomra a kilencvenes évek elektronikus zenéje is valahogy így létezett. Gyerekként nem műfajokat hallottam, és nem tudtam, melyik hang honnan származik. Egyszerűen csak voltak zenék és hangok, amelyek megmaradtak. Később persze nevet kaptak a műfajok, megismertem a hangszereket és a technikát is, de az Ageroidban inkább ahhoz a korábbi, ösztönösebb zenehallgatáshoz próbálok visszatalálni.
Talán ezért fér meg benne egymás mellett annyi minden. Néha magyar hangulat jelenik meg, máskor egy arab hangszer, egy indiai ritmus vagy egy török dallam emléke. Nem az eredeti kultúrák vagy zenék pontos megidézése érdekel, hanem az, ami belőlük bennem maradt. Ugyanez igaz a régi kazettákra, a gyerekkori hangokra és azokra az emlékekre is, amelyek az idővel már elvesztették az éles körvonalaikat.
Az évek során sokféle hangszer és eszköz fordult meg a stúdiómban. Sokáig fontos volt, hogy mivel készül egy hang, később azonban egyre kevésbé érdekelt maga az eszköz. Ma már sokkal fontosabb, hogy mit indít el bennem az a hang. Lehet tiszta vagy torz, szép vagy koszos, akár hibás is. Ha létrehoz egy helyet, egy emléket vagy egy nehezen meghatározható érzést, akkor megtette a dolgát.
A zenék is ennek megfelelően készülnek. Van, amelyik hosszú ideig alakul, más pedig szinte egyetlen nap alatt megtalálja a formáját. Nem igazán hiszek abban, hogy egy dal valaha teljesen „kész” lesz. Inkább elérkezik egy pont, amikor már nincs szüksége rám, és önállóan is létezhet.
Ezért az Ageroidot sem érzem igazán projektnek. Nincs mögötte terv arra, hogy folyamatosan életben kell tartani, és nincs olyan cél sem, amelynek feltétlenül meg kell felelnie. Akkor létezik, amikor van valami, amit érdemes hanggá alakítani.
Talán leginkább egyfajta időutazás. Visszanézés olyan helyekre, amelyek már csak emlékekben léteznek, és keresés azok között a hangok között, amelyek valamiért ott maradtak. Nem azért, hogy újra létrehozzam a múltat, hanem hogy elhozzak belőle valamit a jelenbe.